Miből térül meg egy franchise beruházás?

Weboldalam tudatosan nem követi a divatot, a trendeket sem arculatában, sem szerkezetében,  sem tartalmában. Nem akar versenyezni senkivel. Más, egyedi, mint a tudás, tapasztalat, kreativitás, gondolkodásmód, személet, hozzáállás is, amelyeket munkáim során használok, képviselek, mutatok, megvalósítok.

A tartalom és a szöveg saját szerzői, szellemi tulajdonom, üzleti know-how-m része, amelyet a törvények védenek! Jogosulatlan felhasználásuk, hasznosításuk, alkalmazásuk törvénysértés lehet és jogkövetkezményekkel járhat!

Önnek is azt javaslom, védje tudását, know-how-ját, üzleti titkait, adatait, ahogyan azt tanácsadási szolgáltatásaim során meg is tesszük!

Köszönöm, hogy elgondolkodik a fentieken!

Egy franchise rendszer kidolgozása és elindítása olyan, mint egy egyedi szoftver fejlesztése. Van olyan egyedi „szoftver”, ami pár százezer, vagy egy-két millió forintba kerül, van, amelyik pár tíz, esetleg százmillióba. És minden egyedi szoftverfejlesztés annyit ér, amennyit használunk belőle, és úgy is térül meg. Ha már valaki befektet, beruház egy szoftverbe, jogos az elvárás, hogy az meg is térüljön, persze ahhoz használni is kell…

Így van ez a franchise-zal is. Ha befektetünk nagyjából, átlagosan pár millió forintot egy franchise rendszer elindításába, jogosan várjuk el, hogy az meg is térüljön.

De miből térül meg egy franchise beruházás? És mi maga a beruházás?

Először is kell lennie valami olyan vállalkozási tudásunknak, tapasztalatunknak, ami bizonyítottan, vagy bizonyíthatóan sikeres üzletileg. Ezt a tudást, tapasztalatot hívjuk kicsit leegyszerűsítve know-how-nak. Sok vállalkozásban van ilyen, de a vállalkozó gyakran nem is tudja, hogy neki értékes, eladható, másolható know-how-ja van.

Mindenek előtt ezt a know-how-t kell felismerni, rendszerezni, összefoglalni, leírni. Aztán lehet értékesíteni. Akár egy összegért egyszerre (lásd például a dobozos szoftvert), aztán a tulajdonos némi betanítás után használja, ahogy tudja. Ennek is lehet haszna, értelme mind az eladó, mind a vevő számára.

Vagy lehet értékesíteni, illetve bérbe adni a használati jogát ennek a know-how-nak, ez az új magyar Ptk. szerinti jogbérlet, azaz a franchise. Igen ám, de a know-how-t önmagában védeni nem lehet, bár szintén az új Ptk. azt mondja, a know-how olyan, mint az „üzleti titok”.

Az üzleti titok még csak könnyen érthető, bár sokan a saját üzleti titkukat sem védik, pedig azt könnyebben lehetne… A legegyszerűbb üzleti titok például egy cég vevőinek, ügyfeleinek címlistája, ami komoly érték, és megszerzése csábító lehet a konkurenciának, vagy egy éppen kiugrani készülő alkalmazottnak. Szintén könnyen érthető üzleti titkok a cég által eladásra kínált áruk beszerzési árai, kondíciói, ami szintén értékes lehet a konkurens értékesítőnek, vagy egy konkurens beszállítónak…

Nos, az üzleti titoknál lényegesen bonyolultabb a „know-how” fogalma és védése. Egy franchise rendszer általában nincs meg know-how nélkül, know-how pedig rengeteg minden lehet, lásd erről a weboldalam vonatkozó részét. Miután jól leírtuk, körülhatároltuk, ezt a know-how-t kell tudni jól védeni, körülbástyázni. Ez egy sokrétű, sokoldalú, összetett, komplex „védelmi rendszer”, a franchise rendszer fontos része. A védelemnek lehetnek jogi, iparjogvédelmi, üzleti, motivációs és szankciós elemei is.

És persze kellhet még arculat, márkanév, a partnerek kiválasztása, betanítása, üzleti tervezés, és még egy csomó minden, mire elindulhat a franchise rendszer kiépítése, a franchise hálózat felépítése, a sikeres üzleti modellünk másolása, megsokszorozása. A vállalkozásfejlesztésnek, a gazdasági innovációnak az egyik legkomplexebb formája a franchise, és annak kidolgozása, elindítása, fejlesztése. A franchise rendszert addig dolgozzuk ki, amíg az egyes elemek (alrendszerek) nem állnak úgy össze, mint egy puzzle.

Lássuk tehát, miből térülhet meg egy „átlagos” franchise rendszer, mint beruházás?

A franchise rendszer kidolgozásának (1.0 egyedi „szoftver”) költsége egy beruházás, aminek meg kell térülnie az első egy-három-öt franchise átvevő által fizetett csatlakozási/belépési díjból, és/vagy egyéb díjakból, jogcímekből, és a beruházás a megtérülés után már nyereséget termel. Ennek üzleti megtervezése, számolása, beépítése a franchise rendszerbe, a franchise szerződésbe is része a franchise rendszer kidolgozásának.

Mind a díjak, jogcímek, mind a mértékek a franchise konstrukció, üzleti modell, gazdasági lehetőségek és számítások, a várható franchise átvevői megtérülések függvényében és eredményeként sok féle bevételi forrást és nagyon eltérő értékeket hozhatnak. A bevételek lehetnek:

• jogdíj jellegűek (ezekért már „nem kell csinálni semmit”), és
• konkrét szolgáltatásnyújtások (teljesíteni kell), és/vagy
• konkrét áruszállítások (teljesíteni kell).

Egy-egy franchise átvevő partner folyamatos működése során évente sok százezertől a pár tíz-százmillió forintig (ennek megfelelő euró, dollár) terjedhet a franchise átadó árbevétele átvevőnként, a fenti három jogcímből, forrásokból.

Lehetséges bevételi források, jogcímek a franchise szerződés aláírásától az átvevő üzleti elindulásáig:

1. Franchise belépési díj (a franchise jogok megadása). A nulla Ft-tól akár a pár (sok) millió Ft-ig terjedhet a belépési díj, az üzleti konstrukció és az üzletág függvényében.
2. A lehetséges területi kizárólagosság megadásnak ellenértéke.
3. Különféle tanácsadások, szolgáltatásnyújtások ellenértéke a megnyitás előtt.
4. Az átadó által szállított áruk, bútorok, berendezési tárgyak, eszközök, anyagok stb. ellenértéke.
5. Jogvédelem alatt álló arculati elemek szállításának ellenértéke (pl. filmek, fotók, logók, katalógusok, design elemek).
6. Esetlegesen a szoftverek és/vagy használati joguk megadásának ellenértéke.
7. A franchise partner, az induló személyzet betanításának ellenértéke.

Lehetséges bevételi források, jogcímek a franchise átvevő folyamatos működése során:

1. Havi franchise/licence díj/royalty (a franchise jogok folyamatos biztosítása és gondozása, a know-how biztosítása, fejlesztése, védjegyek biztosítása, gondozása, stb.). Lehet fix összeg, vagy a havi forgalom %-ában, vagy ezek kombinációja. „Szokásos” mértéke 1-20% között szóródhat a konstrukció és az üzleti számítások függvényében.
2. Havi központi marketing díj, hozzájárulás. A fentiek szerint számítódhat, mértéke 1-5% is lehet. Közös weboldal, közös hirdetések, stb. ellenértéke. Jellemzően szokás elkölteni marketingre, de a hatékonyabb, vagy nagyobb marketing az átadó számára is előnyös, hiszen neki is van saját üzlete.
3. Az átadó által rendszeresen szállított áruk, berendezési tárgyak, eszközök, anyagok ellenértéke, illetve árrése. Itt van maga az árrés, és még az az előny, hogy a nagyobb beszerzés miatt valószínűleg kedvezőbb áron, feltételekkel tudunk beszerezni, legalábbis egy nagyságrend felett.
4. Jogvédelem alatt álló arculati elemek, és marketing anyagok rendszeres szállításának ellenértéke, illetve árrése.
5. Szoftverek használati joga biztosításának, frissítések átadásának ellenértéke.
6. A személyzet továbbképzésének, új munkatársak betanításának ellenértéke.
7. Különféle kötelezően igénybeveendő, vagy választható szolgáltatások nyújtásának ellenértéke (pl. könyvelés, jogi képviselet, raktározás, készletfigyelés, javítás-karbantartás, kapacitásfeltöltés, stb.)
8. Üzletviteli, vállalkozásvezetési, szakmai tanácsadások ellenértéke.

Minél egyszerűbb egy franchise rendszer, annál kevesebb lehet a jogcím, minél komplexebb, annál több. És persze mindez megéri a franchise átvevőnek, partnernek is, hiszen nem kell megfizetni a tanuló pénzt, a tanuló időt, vállalkozási tevékenysége során jellemzően a legfontosabb dologra, a sikeres, hatékony termék-, és/vagy szolgáltatás értékesítésre koncentrálhat.

Jó know-how keresést, konstruktív, inspiráló gondolkodást kívánok!